Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

plombán tefzfzük az első próbát, beszédünkhöz, és a’ dologhoz nem lefz’ illendő.

4) A’ dolgot egygyütt gondolja a’ ki mondott fzóval: úgy mind a’ fzó, mind a dolog megragad.

5) Szépen kell a’ Predikátziót leirni. Mert a’ betűknek tsinos lefestése által a’ lelek elevenebben ingereltetvén , örömöstebb engedi mintegy az azokról való benyomást magába tétetni.

6) Localis memóriát tsináljon magának az egéfz Predikátziójában : az az, tudja jól a’ he- lyét-is valamelly dolognak , réfznek és Periódusnak. Ebből az okból

7) Nem kell egy Predikátziót kétfzer vagy többfzör-is leirni ; vagy ha az megesik, egy oldalon tsak annyi sor legyen, mint volt azon a’ mellyről az leiródott, mert nehezíttetik az által a’ könyv nélkül való tanulás, ha a’ melly jeleket már ott a’ lélek magának tett, azt itt ujjakkal öfzvezavarjuk , vagy megváltoztatjuk.

g) Ha ma egéfz estvélig tanúit könyv nél- kúl valaki, az nap mást valamit ne olvasson, se ne tandíjon. így más nap’ reggel igen elevenen fog lenni az elmében a’ tegnap' megta- núltt dolog} mivel azt más idegen gondolatok ki nem verték abból.

g) Egygyik réfzről addig el ne menjen, mig azt jól meg nem törtette.

10) Olly időt válafzfzon-ki, mellyben elevenebb a’ Lelek; és igy reggel tanuljon inkább.

11) Az egéfz Gyülekezetét képzelje magának a’ Tanító a’ tanulás közben.

12) Maga munkája légyen a’ Predikátzió: ha pedig fordít, úgy fordítson, mintha az a’ magáé volna; a’ melly úgy lefzfz meg, ha felette nem ragafzkod\án más Predikátziójához, abból tsak a' főbb gondolatokat vefzi-ki , és a’ Tanító maga öltözteti-fel azokat olly fzókba, Sen- tentiákba, ’s Periódusba, a’ miilyenekbe neki tetfzik.

194 A* Prédikáció megtanulásáról.