Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
A’ Predikdtzió megtanulásával. 189 CXXXI. §. Könyv nélkül meg kell tanulni a’ Pvedikátziót» Kötelessége továbbá a’ Prédikátornak a’ Pre- dikátzióját megtanulni j melly abban áll , hogy az emlékeztető tehettsége által a’Léleknek, nem tsak a’ főbb réfzeit kell a’ Tanításnak felfogni, hanem még a’ kissebb' gondolatokat, és azokat a’ fzókat, és kifejezéseket-is, mellyekben azokat a’ Predikátzió leírásékor befoglaltuk. Ezt mind fzükség', mind hafznos , mind il- lu-is a’ Prédikátornak tselekedni ; mert: 1) Úgy lefzfz hajznos a’ Predikátzió a’ Hallgatókra nézve, ha a’ Tanító könyv nélkül mondja azt. Mert hogy örömest hallgassanak bennünket, hogy indíttassanak és meggyőzettesse- nek Hallgatóink, azt a’ Tanító, Actiója által viheti leginkább végben: úgy de ha olvasom a' Predikátziót , az által az Actió megakadá- lyoztatik. — A’ Szememből, — úgy az ábráza- tomból-is nem olvashatja a’ Hallgatóm az én gondolatimat •, mert azok a’ papirosra vágynak egéfzen fíiggefztve , nem ő reá. Ha pedig hogy azt nem látja a’ Hallgató, hogy én indúlatban vagyok az eránt a’ dolog eránt, mellyröl pre- dikállok , úgy Ő sem indúl-meg. Mert magunknak kell elebb megindúlást mutatni; hogy másokat megindíthassunk. — Ugyan ekkor az egéfz testem, kezem, ujjaim mozgásba njuitsenek. A’ hangom-is se nem eleven, se nem illető, se nem a’ dologhoz mérsékleti; mert azt az olvasás , és lefelé nézés megakadályoztatják, így az egéfz Actióból semmi se lefzfz ; következésképpen a’ tanításnak kevés a’ hafzna, ha az külömben a’ legjobban kidolgozott munka vultis. 2) A’ Tanítóra magára nézve-is nagyon jó az : mert ezen könyv nélkül való megtanulása által <1 Predikátziónak sok fzép gondolatok nyo