Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

mattatnak-bé az elmébe, mellyekben a’ Lélek maga-is gyönyörködik, és a’ mellyeknek idővel hafznát vefzi. — Továbbá, az emlékeztető tehettség ez által annyira palléroztatik, hogy idővel akár mit-is könnyen, és kevés idő alatt megfoghat. — Ezen kívül, az illy könyv nél- kől való tanulás által sokfzor előhordván a’ Tanító azt magában, a’ mit leirt; éfzre vefzi, hogy hol van vagy a’ rendben , vagy a’ gondolatokban , vagy a’ kifejezésekben , valami hiba , és azt mindjárt megjobbítja. — Az-is igaz, hogy ez által fzoktatjuk magunkat, a’ funda- mentomosan való elmélkedésre. — Adjuk még ezekhez azt-is , hogy a’ köznép előtt sokkal nagyobb kedvességben van a’ könyv nélkül tanító Prédikátor— ’s többet-is tefz-fel róla, mint ártól, a’ ki tsak olvas; mivel amarról azt hifzi, hogy az a’ maga munkáját mondja , mert könyv nélkül mondja ; e’ pedig tsak a’ másét: mert tsak olvassa azt. Példák ide az Anglusok , a’ kik jóllehet hozzá fzoktak a’ Papirosból elolvasott Predikátziólihoz : mrndazáltal mikor Vhi- tefeld könyv nélkül kezdett közttök tanítni, oíly temérdek sokaság ment az ő hallgatására, hogy a’ Templomban nem férvén, a’ fzabad levegő alatt keltett neki predikállni. — Utoljára, vég- hetetlenül jól esik az a’ Tanítónak, ha látja, hogy őtet figyelmetesen hallgatják , -— ha nem alufznak, — ha nefn fetsegnek, mikor ő be- fzéll. Ezt pedig a' könyv nélkül való friss , és eleden befzéd által teheti ő meg., nem pedig az olvasás által. Hasonlóképpen jól esik, ha az ember sémitől se tart, mikor befzéll: az olvasásban pedig fzüntelen vigyázni kell arra, hogy a’ sort nem tévefztette-e'el a’ Tanító? — nem fordított-e’ kettőt? — jól állott-e’meg a’ Comroákon, — Periodus’ végén ? — és kivált a’ rövid látású, öreg, — ’s fájós Tzemű Tanító, vallyon jól olvashat e’ el valamit? Mind ezektől mentt lévén a' könvv nélkül befzéllő Prédikátor: látni való, hogy mind hafznos,

i go Ay Predikátzió megtanulásáról.