Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

16o

A1 Predikátzió Formájáról.

?) A' mi a’ másodikat illeti: Szinte olly nagy Mesterség az Értekezés főbb és kissebb re- fzeinek egymással való öfzvekötése. — Többnyire minden Predikátziókban a’ Refzeket tsak

Számmal kötik öfzve, igy: ijCor. i-j'zor. % fzor.__

Ez néha a’ rofzfz predikátzióknak tökelletes megesmertető jele •, — mert látfzik , hogy ott a’ gondolatok nem egymásból folynak, — hogy abban egység nints} hanem tsak a’ fzámok kötik öfzve a’ réfzeket. — Valamint az az ee,éssé- ges es derék test , mellyben a’ Kefzek öfzve- állanak, — a' jó Musikus sem áll-meg a’ sorok végén, hanem ofzveköti az első sortV másikkal, mint ha egy volna: igy kell tenni a’ jó Predikátzióban-is. — — Ezétt van a’ Predikátziókban az a’ sok kitsapongás, a’ mellyet minthogy a’ feljebb valókkal öfzve nem lehet kötni , mert azokból nem foly: tehát tsak fzámok- kal kötnek öfzve némelly Tanítók. — A* Poé- 'ták Írnak külömbbkülömbbféle matériákról Verseket, és sohol sem kötik Öfzve az Egéf/nek Réfzeit Jz 'mykkal; miért nem lehetne-meg az a’ folyó befzédben vagy az Orátióban-is ?

Hogy a’ Predikátzió kissebb, és nagyobb Réfzeit, és azokban lévő gondolatinkat jól köt- hessük-öfzve •, fzükség bogy:

i) V legjobb Orátorokat és Prédikátorokat olvassuk, és azokban főképpen arra vigyázzunk, bogy miképpen fzokták öfzvekötni az ő gondolataikat. Itt Cicero és Reinhard mustrák lehetnek.

<2) Szoktassuk magunkat a’ logice való elmélkedéshez , az az , a’ feltett Propositiókat jól megérteni, azokat egy Fő Principium alá venni, vagy abból lefolytatni * — azokat kifejteget-