Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 64 —

dog azoknak életjök, kik néked őrző-pásztorunk legtöbb órákat szentelnek. Mind annyiszor a3 legnagyobb öröm foglal-el minket is, valahányszor nemcsak a’ közönséges Isteni tiszteletre jelenlietünk-meg , hanem lakó-hajlékunk is imádságnak, kegyesség gyakorlásának házává, szentséges templomává lészen.

Igen is Uram! te vagy ennek a’ háznépnek fentartója 3s hűséges gondviselője, és édes attya; azért is, ez estvéli.órán is meghajtjuk előtted térdeinket, és egyező szívvel lélekkel imádunk és áldunk. Sok esztendők ólta virágoztatod a’ mi csekély házunk’ népét, és ma is a' te kegyelmed tartotta-meg kegyelmesen életünket, testvéri atyafiságos életünket. Az a’ természetes öszveköttetés, melly vagyon az atya és gyermek között, kötelez minket háládatos- ságra, hogy amaz öldöklő angyal a1 halál, ezen házból ki nem pusztított minket; sőt örvendezhetünk egymás életének, egéssé- gének, és békességünknek. Te adtad-meg ma is a’ mi szükséges volt sorsunkhoz képest; e’ mellett megőriztél minden gyászos és lelkűnkig ható szomorú esettől; te általad vala minden dolgainkban lett előmenetelünk, ’s áldásod koronázza-meg minden dolgainkat.

Vajha megérdemelhetnénk atyáskodá- sodat; de nincsen a' mivel lelkünket meg- nyughatnánk, hogy teliyesítettük parancsola-