Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 65 —

tataidat, a1 miben lelked gyönyörködne; hanem Te szelíd atya, mint a’ jó szüle várja erkölcstelen gyermekének jobbulását; úgy te is szeretettel varod a’ mi jobbításunkat, és egy igaz hívednek erántad égő hívségéért kegyelmes voltál mindnyájunknak. Vajha ma is úgy szerettük volna egymást, mint a jó atya gyermekeit, mint testvér testvérjét; de óh sok napok, háborgás', szeretetlenség’ vétkét kiáltanak le- menetelökkel mi reánk, ’s lemennek haragunkon; indulatosok, veszekedők, szitkozódok, zsémbelődők vagyunk egymás eránt; ez a’ mi vétségünk naponként Uram.— Óh tiszta természetű szent Úr Isten! szenteld-meg eJ háznak minden lakossait, adjad hogy mértékletesek légyünk mindenekben; jók, és szeretettel tellyesek egymás eránt; közre-gy ííjtők , és senki titkosan a' közönséges vér-vei ítckkel öszve-szerzett javainkat ne pusztítsa, maga elnyelni ne törekedjen ; hozz minden alattomoskodást világosságra, hogy mint a’ házi-gazdának, úgy a* köz teher alatt nyomorgó munkásnak , és gyermeknek is egyaránt megelégedése lehessen áldott kegyelmességedből és áldásidbóI. — Szerezz a' házaspárok közt igaz hűséget, tettetés nélkül valószeretetet, a’ gyermekek gyermek-társokat kölcsönösen szeressék, és hogy egy lélek lakozzon mindnyájunkban , és azon lélek által a' kölcsönös egymás’szeretetére elevenítessünk.

5 Mind-