Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238
— 63 — vetemedjünk, egyik lenne a' másiknak gyalázója sértője, hanem a’ Szentek’ egyes- sége légyen házunkba; a3 hit, szeretet, reménység és az okos világi takarékosság, légyen ennek leg-szögeletébcn, házi Isten gyanánt; — a' munkás szorgalmatosság javainknak áldott segítségeddel gyűjtője; a’ te oltalmad hajlékunknak kőfal ’s bástya gyanánt kerítése, ollyan légyen a’ mi egész földi szállásunk' alkotmányja , mint a’ hegyen épült város, hogy azt mindenek boldognak mondják. Mindnyájunknak köz attya! míg a' to igaz híveid maradunk, ne hagyj-el bennünket, és házunk’ állapotja mindég felemelkedjen, soha le ne száljon; az ezer ízig való unokák’ unokáin is dicsőítsd - meg a’ te szeretetedet, és a* legkésőbb maradék is valja: hogy az Isten virágoztatta sok éveken keresztül a' mi őseink, 's atyáink’ házát Amen. Egész háznép’ Estvéli Könyörgése. Borúljunk-le házi Istenünk’ Óltárja előtt házunk* lakossai! az igaz Isten előtt, a’ kit a’ pogányok nem esmértek; a' ki teremtőnk, ’s hűséges gondviselője gyámoltalan életünknek. Gyönyörűséges és boldog