Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 47 —

hol színről színre láthatom a’ halhatatlanságnak, az élőknek és a’ holtaknak Urát; ki új életbe kijött a’ halál’ kötelei kozzűl, él és uralkodik a’ híveknek örömökre.

Uram taníts - meg ma rendeltetésemet becsülni, hogy ne félhessek a’ haláltól, sőt a' mindenkor békesség követe lehessen előttem ; mi is álhatna ellent a' te mindenható erődnek, hogy a’ mi porrá válandó tetemeinket megne lelkesíthetné ; az, a'kia’porba lelket adott, hogy ne tehetnéd ezt a5 romlandó testet romolhatatlanná, az én feltámadt Uramnak hasonlatosságára.

Bizonnyal hiszem Uram, hogy én halhatatlan halandó vagyok is, ha már a’ mi fejünk Krisztus él, mi is élni fogunk örökké ő véle Amen.

& ® ® ® ® ® ® Q ® (j) ® ® ® ® ® ® (S* ® ® ® @ ® ® ® ® ® ®

ihisjotimpii

Estvéti Könyörgés.

istene egyetlen-egy Királya a’ dicső lelkek világának Istene, a’ haláltól való félelem miatt kétségbe eséssel küszködő halandóknak ! leborúlok, és úgy adok hálát a’ feltámadás ezen nagy napjának estvéjén ; hogy bizonyos vagyok abba hogyha meghalok is, élek. — Most tudom hogy az igazaknak jóté-