Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 48 —

tétemény az halál, ezt a* nyomorult életet itt hagyhatom, földet éggel cserélhetek, a’ földi szenyvédések’ rablánczait lerázhatom 's örökké boldog lehetek. Hálá néked Istenem, hogy meghalhatok, ma győzöl-meg e* felől minden győző lelket, hogy a’ te Szen- teidet nem hagyod örökösen a’ sírba. A’ legnagyobb lelki gyönyörűséggel halgattam ma, és még a1 néma természet is méltán nyilvánította, hogy csak egy fű-gyökerets- ke vagy elhervadt virágotska sem veszhet- el örökösen, csak formáját változtatja, de dicsőségesebb állapotba megjelenhet.

Oh dicsősséges megváltozás, bátran letekintek sírom' öblibe, mint egy setét háló-kamarába, 's örömmel ’s repeső szívvel inneplem a' feltámadást.

Csak a’ fáj lelkemnek ; hogy oily tiszta nem lehetek mint a' napfény; te hozzád pedig semmi tisztátalan lélek és test nem közelíthet. — Ott van a’ sír, meilyet Jézus a’ te szent fiad megszentelt, a’ megtérő bűnösöknek életet ád ő mint feje minden tagoknak, és a’ kik ő benne hisznek , örök életet találnak. Ott sorvad-el ez a’ bűnös test, és ha kegyesen, istenesen élek; kegyelem, áldás az én gyalázatos testemnek és megdicsőí- tetés lelkemnek, a’feltámadás’nagy napján.

Uram Jézus! ki a’ bűnösökért szállottal alá a' földre, és lementéi a’ halottak’ csendes országába , hozz-fel engemetis ama dicsősséges új életre Amen.

Ke-