Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— J

Üj erkölcsi világ ált-elő, ’s a’ hajdani Ügy tűnt-el mint az éj, mikor kezd hajnaliam. Mennyből lehozatott jóltévő hitvallás !

Engem már boldogít e’ józan javallás,

’S ez líj Századnak se tántorít-meg kétsége, Előre elfoglalt a’ mennynek dicsőssége; — Vezér-csillag nálunk szövétneked’ fáklyája Oda, a’ hol vagyon az élet’ koronája.

Áldott Jézus ! imé mint Idvezítőmnek Lábaidhoz esek legfőbb jóltévőmnek;

Tekints reám mennyből és nyújts világosságot, Hogy feltalálhassam az örök boldogságot.

Emeld-fel lelkemet! hogy hozzád kívánkozzak, Elégítsd-ki hitem’, hogy megne csalatkozzak.

Istennel való beszélgetés.

Msten! fenntartója ’s igazgatója mind azoknak mellyekct teremtettél! valamint a’ látható természetben bizonyos erók és törvények által munkálkodói, azt cselekedheted a’ mit akarsz; úgy az erkölcsi zűrzavart, mindenható lelked' erejével rendbe szedheted. Imádlak tégedet, minden értelmet fe- Iyűl múló nagyságodban, dicsősségedben, és jóságodban; felemelkedik lelkem, felséges rendeltetésemnek örvendezve, csudálla- tos bölcsességednek és szeretetednek vizs- gálására; mert ámbár az első pár ember — tör’sök szüléink — megrontván a’ próbáló, és gyakorló parancsolatot, az ártatlanság’ állapotját elvesztették, bűnösökké

;