Fejér György: A politikai forradalmak okai : Néhány észrevételekkel (Buda, 1850) - 10.220

27

polgári alkotmányával, törvényével, nyelvével szo- kásival élhető akar o maradni. Illyen volt elejétől fogva, és a több mint száz évnyi törökiga se változtat- hatá meg; bitorló urának az ő nyelvén, nem neki amazén kellett parancsolni!

Ezen kettős, mondjuk bár mohó vágyaiból két indulat gerjedett ki, első a haza szeretet: szereti ő testéből leikéből bonját, mellyet elei vérrel szereztek, utódik fegyverrel tartottak fenn mindennemű veszély ellen; mellynek födele, s erőssége alatt szabadsági jogait, örökségi javait és saját keresetének gyümölcseit haborithatatlanul élvezheti. Más nemzet is szereti hazáját, de méltábban nem. Nemzetiségi vágyából pedig némü büszkeség fakad k.i: szereti azt tudni, hogy nem jövevény, nem zsellér lakos, hanem föld-tulajdonos ő; szereti mutogatni palládiumát: a kölcsönös esküt, mellyen alapul polgári alkotmánya; az ő kincseit: ön állását, melly szerint idegen kormány, törvény, szokás alá nyügözhetetlen; az ő nyelvének elsőségét, mellyel bir honában; szent koronáját, mellyet keresztény hitre tértével nyert. Szeret jogaival is dicsekedni, hogy neki szabadon választott, nem feltolt királya van; vanfelséges fejedelmiség és nemzete közötti közbejároja, nádora; maga magát reformálható országgyűlése s némely szánakozással néz le azokra, kik mind ezek nélkül szűkölködnek; e ca- tegoriába tartozik azon éneke is, mellyen irigyei megütköznek, vagy röhögnek: Extra Hungáriám non est vita, si est vita non ita stb.

Az indulatok pedig, ha meg nem fékeztetnek nem mérsékelteinek, kivált ha újonnan uj gyusze- rekkel, izgató elemekkel tápláltatnak; uralkodásra kapnak, mellynek ellen nem állhatni, vagy csak nehezen ; azaz szenvedélyekké válnak, mellyeknek két rósz tulajdonsága van; először, hogy ragadozók: a jog — határon túl is, a törvény gátjai ellen is, hullá-