Fejér György: A politikai forradalmak okai : Néhány észrevételekkel (Buda, 1850) - 10.220
moznak; e felett ragadok is mint a mirigy nyavalyák : kik csak környékükbe kerülnek, meglepetnek, s mérgeztetnek, igy sok önkéntelenek, szabad akaratjok ellen is beléjök keverednek a mozgalmok- ba; kiknek vétkességét csak az önkénység, tudomány és szabad akarat fokához képest méregethetni az igazság serpénydjében, nem pedig a kard súlyával. A magyar mindazonáltal nemes lelkű, jo szivii, bőkezű és hittartd: azokkal is, kiket meghódított eleinte, kiket a bal sors rablánczravetemitett, jogait, szabadságát, földét megosztotta, sott utolsó falatját is, ha’csak vele tartottak; a vele egyesült horvátok, slavoniták- nak adott szavát megtartotta, semminemű szükségük ben se hagyván el őket; anyai nyelvüket nem hogy tiltotta, vagy elnyomta volna, hanem meg is tanulta több mint ezer évi tapasztalás szerint: Örömest bratiro- zott velők, schwagerkedett a németekkel, csak mind ezekben tulajdon honjában elsőséget követelt magának, némi elismérést, hogy ő a házigazda, és méltánylást. A magyarnak főkép tulajdona a pietás is: főhajtás, hódulat és áldozat, Isten után az ő koronás fejedelme iránt; nincs nemzet, melly az illy érdemek nemében s több jelesebb áldozatokat mutathatna elő mint a magyar. Vannak házi szentéi is: az ország törvényeseit egybegyült karai rendei, ezeknek is tisztelettel hódol ő; vannak szent ereklyéi, vannak hagyományai is: illyenek szent István koronája, polgári alkotmánya, törvénykönyve, és ősi szokásai, ezek iránt is méltán tekintettel tartozik. Altaljában a magyar nemzet igen félti mérsékelt monarchiáját, mellynek minden sértése absolutis- musra, és despotismusra vezető, mint az 1. szám 2., 3.millióra: aStatthalterek, GubernátorokKreis- hauptmanok iránt antipath iával viseltetik. Nem foghatja meg; hogy lehessen a magyart idegen szokások
