Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192

— 580

jelen lenni nem akarnának. A’ gyengéket is tekintetbe veszi az Egyház.

Ha a’ több nyelvű emberek gyűlnének öszve a’ mise hallgatására, mi Magyarországon, és másuttis gyakori, ’s a’ pap csak egy nyelven tartaná azt, és azok, kik azt nem értik, valamint most, a’ magok magányos imádságukhoz kellene folvamodniok, mellyeket mivel a’ lármázó pap miatt nem végezhetnének el, vagy, mivel semmi tanitást nem kapnának, ’s nem is imádkozhatnának, nem tartoznának megjelenni.

A7 honi nyelv hosszasabb használata után azon vélemény következne bé, hogy a’ mise csak a’ nép oktatásáért van, és ekkor senki, se tudós se tudatlan nem gyakorolná az Isteni titkokat, hanem a’ maga hazájában, a’ hol a’ néki kedves nyelven hallja, a’ pap is a’ maga hazáján kivül nem tartaná vagy nem merné tartani. így béhozattatnának a’ nemzetek részletes Egyházai, és a’ közönségesség megszűnne.

Az Egyház győzhetetlen állandósága, mellvet a’ maga rendeletéi fentartásában megmutat, midőn minden változásnak ellene áll, csalhatatlan jele, hogy előre meggondolta, erőssen megfontolta, pontosan előre meghatározta, mit kelljen mondani. A’ gvakori változások könnyelműséget, gyenge érzést, éretlen, és zavart elhatározást nyilvánítanak, mellyekkel a’vagy változandó, vagy eltörlendő rendelés tétetett. A’ hívek midőn látják, hogy az Egyház még az isteni tisztelet vagy szertartás közönséges nyelvében is valamelly változást meg nem enged, meggyőződnek hogy ez az ők szent anyjok nem állhatatlan, változandó, forgatható, szeles, és azért teljesen bizhatnak, hogy az hajthatatlan állandósággal tartja, és tartandja fen a’ Krisztus tiszta tudománnyát.

Mű papok, tisztviselők, szolgák vagyunk, kiket az Egyház a’ maga kötelességeire, szolgálataira vett fel,