Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192
181 — 6.) Pálról, ki Efezusban bénnált az iratik: „És midőn Pál reájuk tette volna le zeit, öreájok jőve a? 18z. Lé- lekí( Itt szó sincs az imádságról, ki képzeli mindazál- talj hogy Pál vagy némán, vagy semmit sem gondolva tette reájok kezeit ? Én ezekből következtetem, hogy Sz. Lukács e’ könyvirója mindeneket mindenütt ki nem fejezett, mivel nem volt czélja Szentség’ kiszolgáltatási parancsolatokat írni, hanem történetet, ’s ebben, akkor használtatni szokott szavakkal élt, mivel pedig akkor a’ Bérmálás többnyire kézreátételnek neveztetett, mint (Hebr. VI. 2.) ámbár némellykor Bérmálásnak is mondatik, mint (1. Gor. I. 6. 2. Cor. I. 21.) némellykor kenetesnek mint (Cor. I. 21. Joan. II. 20.) némellykor pecsétlésnek és a’ Lélek’ zállogának (2. Cor. I. 22.) legesméretesebb szóval élvén, említi a’ kezek’ reátételét, kinem rekcsztve a’ megkenést. A’ Katolika Egyház kenettel él, hagyomány crejénélfogva. Ha néked e’ felelet eleget nem tesz, fontold meg, hogy a’ Bérmáló Püspökök kézreátétellel, és imádsággal élnek, ’s maga a’ kenés, kéz reátétel, vagy felibe való tétel nélkül nem történhet. Ezen kéz’ reátétel a’ megkenéssel az Egyházban mindenkor használtatott, és szentségnek tartatott.— Teofil Sz. Péter után G-ik Antiochiai Püspök, a’ második században (in libro ad Autolycum) a’ szent kenetről ezt irja : ,,a’ kenetnek e’ neve különösön jó, és kedves, ki volna a’ halandók közül, ki ezen életbe lép, melly a’ viaskodások’ pályatére, hogy olajjal meg ne kenettessék ? Bizonyosan semmi más okból keresztény nevet nem vettünk, mint hogy isteni olajjal hintet ünk meg.i( Tertuliánus a’ második században (Libr. de resur. carnis c. 8.) ,,a’ test megmosatik, hogy a lélek megtisztuljon ; «’ test megkenetik, hogy a1 lélek megszentel
