Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

„sett a’ vitéz férfiú , a’ ki az Israel’ né- „pét megszabadította” Flechier (1).

(b) „Nem épen azokat talállyátok - e , U- „raim ! Dávid’ gondolati között, a’ mel- „lyeket a’ Herczeg Aszszony táplált va- „la magában. Nem úgy tettszik-e nék- „tek is, mintha haldokló hangon e’képp’ „szóllitna benneteket: az én szemeim’ „világa elalnszik; egy végetlen felleg „emelkedik fel közöttem, és a’ világ „között; haldoklóm, és észrevehetetlen „képpen tűnök el önn’ magamban. O ,,szomorú pillantatok! O elkerülhetetlen „czéllya az én ellankadt , ’s hanyatló „ifjúságomnak! Azonban jóllehet érzem, „hogy itt igen kevés napok szabattak „ki az en szamomra; tudom minda- „zonáltal, hogy nékem örökké tartandó esztendők rendeltettek. A’ kéz , melly „engem’ sújtogat, gyámolitni is fog : „’s valamint e’ testnek törvénnyei szelént, a’ múlandó világhoz tartozom; _____________úgy

(i) Brauns Sammlung guter Muster in der deutschen Sprach - Dicht - und Redekunst. IV, Band München 1798- 4.'? «lds ‘- (84) -