Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

„úgy a’ reménység, ’s hit szerént, az elmuIhatatlan Istené vagyok” Flechitr (2).

(c) „Ő előtte Franczia Ország majd nem „hajók nélkül haszontalan ütközött két „tengerrel: most azokat kelettől fogva „nyugottig, elborítva láttynk győződéi- „mes fenyveinkel , ’s a’ Franczia me- „részség Lajos’ nevével minden felé ré- „mülést viszen. Tea’ kereszténység’ zsák- ,,mányiból duskáskodó Algír : vagy en- „gedni fogsz, vagy veszned kell e’ diadalmas alatt. Azt mondád vala, a’ te „fösvény szívedben : az én törvényeim- „nek hódol a’ tenger , ’s a’ nemzetek „mind az én prédáim. A’ te hajóidnak „könnyű sebessége szülte bizodalmadat: „de a’ te falaid között fogsz ostromolhatni; mint a’ ragadozó madár, kit „kősziklái között, a’ maga fészkében „szoktak felkeresni, hol a’ martalékot „fijaira oszttya. ’S már viszszaadod a’ te „rabjaidat. Lajos a’ bilincseket , mel- „lyekkel alattvalóit terhelted , kik dicsőséges országlása alatt szabadon élni

— (85) —

(2) U. o. 202 — 3 old.