Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

IX

is egy tekéntetre meg fogja az erant győzni Olv Tsójimat. Melly eleven festésekkel az Ingáznák, ’s Jónak belső tiszta kecsét, interes- séjét, kívántam éreztetni, ’s részökre a’ szíveket megnyerni. Az igézetben , stílben , vigyáztam , hogy az tiszta értelmes, de az é- kesszóllás’ törvényszabásával — méllyé’ nemben magasabbra vágy — megegyező légyen, Elhitetvén magammal, hogy a’ szavak , mel- lyek jóllehet egy két éviek — ’s ugyan azért szemet szúrván néha boszonkodást is gerjesztettek — a’ következendő nemzetségnél , a’ mint más Nemzeteknél is megtörtént (2), közönségesekké fognak vállni; az új alkotás belieket sem vetettem ugyan meg , vigyáztam mindazonáltal, hogy azokkal homályt ne

sze(2) ,,A’ mi új az e’féle dolgozásokban, mindenkoron merésznek láttatik, ’s szemet szűr; de „azért megvettetést nem érdemel. • Minden új „szó egy új ruhához hasonlít, melly kezdetben ,,alkalmatlan. Harmincz negyven évek előtt e’ „szavak; Erdbeschreibung, Sternwarte 's a’ t. „újak voltak, ’s ellenek mindenek lármáztak;