Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

X

szerezzek. Éti mind meg annyi apró szapo- rasa'gokat, úgy nézem az illyes új találmányokat — úgymint a’ miilyenekkel lettek idővel minden ismeretek , nyelvek , tudományok, mesterségek tellyesekké; következésképpen, a’ nyelv’ természetéhez illendöleg szerezve, minden szó egy kis nyeresége a’ honni Lite- ratúrának. Illy kis szaporaság gyanánt fog legalább csekély dolgozásom is szolgálhatni az egyházi Ékesszóllásban: a’ lelkiekben tudom, hogy a’gyümölcsöt, mellyet Isten méltatlan eszköze által munkálódni elvégzett, meg fogja teremni. Nagyobb becsre nem törekszem ; ’s szándékom’ tisztaságában , ’s annak jóváhagyásában, a’ki arra ügyel , a’jutalmam meg vagyon. Irám Weszprémben Szent György’ Havának 9 dik napján 1816.

a’ Szerző,

,,most már alig tudja a’ nagyobb szám , hogy fordítások, ’s miből valók. A* czéhbeli tudósok ,,ellen Tacitus álljon mellettem : omnia quce vestiistis sima creduntur, nova fuere, et quod shodie tuemur exemplis, inter exempla erit." Allgemeines Verteutsch - Wörterbuch der Kriegs- Sprache. Ein Versuch, Leipzig 1314*