Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

„kokra ne gerjeszsze. Pál’nyakára borúiban csókolgattyák vala ötét.

„Elközelítvén pedig az a’ szomorú szempillantás , inelly a’ szeretett Apostolt, a’ „kedvelt Efezusi gyülekezetbeliektöl el- „szakasztottá , ’s a’ fogságokat, ’s háborúságokat már előre hirdette vala , „mellyek reája következendok Jerusálem- „ben; sót önnön szájából azt is kell va- „la hallaniok , hogy többé nem láttyák „az ö arczáját; ez a’ gyászos szempil- „lantás mondám , az egész Efezusi gyu- „lekezetet jajgatásra, sírásra, zokogásaira fakasztotta. Lön pedig mindnyájok- „nak nagy sirások, bánkódván leginkább „az igén , a’ mellyet mondott vala , hogy „többé az ö arczáját nem látnák.

,,Ugyan ezt a’ kegyességet, ugyan ezt a’ ,,nyilván való bizonyságát szemlélem a’ „szeretetnek, és bánatnak, a’Weszprémi „Szentegyházban. Ez is , a’ maga Püs- „pökjét Pált , míg élt, szint’ olly gyen- „géden szerette , ’s midőn élni meg szűnt, „keservesen sirattya , valamint az Efe- „zusi gyülekezet, Pál Apostolt ott lété- (24) -