Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

„tében csókolgattya vala, elválásakor „pedig, hogy többé az ö arczáját nem „fogja látni , nagy siránkozással kíséri.

,,A’ szeretetben , ’s bánatban az Efezusiak- „kal vetélkedő gyülekezete a’ Weszpré- „mi híveknek, a’ maga Püspökjét, Pált, „míg élt gyengéden szerette, ’s minek- „utánna élni meg szűnt , annál keservesebb zokogással sirattya, mennél rö- ,,videbb ideig engedtetett néki, őtet mint „élőt szeretnie ; annál sűrűbb könnyek- „kel kesergi, mennél forróbban óhajtot- „ta , hogy kedveltt Püspökjét, minél to- „vább szerethesse ; mintha a’ könnyzá- ,,porral , mellyel sírját öntözi , ’s a’ szeletet’ adóját kívánnya fizetni, ez élet- „be viszsza hívni törekednék.

,,Boldog a’ gyülekezet; inellynek az Isteni „kegyelemtől, és a’ Fejedelem’ nevezése által , olly Fő Pásztora jut , a’ ki „míg él szerettetni , ’s midőn nem él si- „rattatni méltó!

„Boldog az a’ Fő Pásztor, kinek olly gyülekezetét adatik vezérelnie , melly ö- (25) tet,