Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

,,ban, mellyet az Efezusiak’ gyülekezette Sz. Pál Apostol eránt, midőn körönök mulatna, tőlök vég búcsúját véneié , ’s őket az ő arczája’ valaha meglátásának reménységétől meg fosztaná, „mutatott vala.

„Annak a’ szent gondoskodásnak emlékezette tudni illik , mellyel a’ nemzetek’ tanítója, három esztendeig éjjel , ésnap- tpal meg nem szűnt könyhúllatások köztt, „mindeneket idvességes oktatásokkal élhetni ; az az ártatlan , ’s minden önn’ thaszon kereséstől tiszta társolkodás, tmelly senki ezüstyét, és arannyát,vagy truháját nem kívánta; a’ kegyes, ’s a’ „szívre ható intés : hogy azok , kiket a’ tSzent' Lélek tett az Isten’ Anyaszent- ,,egyházát vezérelni, mellyet a’ maga „vérével keresett, magokra, ’s az egész „uyájra vigyázzanak ; végre az a’ búz- „góság, mellyel térdeire esvén , mind- „nyájokkal imádkozik vala, lehetetlen „volt , hogy az Efezusiak’ gyülekezetét „forró szeretetre , ölelgetésekre , és csókok— ( 23 ) —

•>