Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

tas beszedek' tárgya tehát, az Isteni kijelentéssel tökélletesen egyező gondolkodása', e'rzése’, cselekvése' módja az elhunytnak. Cicero mondása ként ,,az „igaz dicséret az egy jóságot illeti*’ (1), ’s ezt az elot — princípiumot — mind az okosságnak, mind a’ Religiónak el k^ll fogadnia az emberek’ dicsőítésében. A’ tisztekben a’ készség, mellyek- kel ember önnön maga, felei, Isten e- ránt, különös helyezeteiben tartozik, az egy virtus nevezet magába foglally3. Tehát a’ lelki tehetségeknek istenes csi- nosgatásai, a’ magán való uralkodás, vagy maga megtagadás, mértékletesség, tisztaság, igasság; Isten, ember, haza eránt való szeretet, kegyesség, jótévóség, hívség, 's a’ t. mind meg annyi tárgyai a’ halottas beszédeknek. Az úgy nevezett szerencse' javai: születés, gazdagság, tekéntet, tudományok

(I) L. II. de Oratore.