Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

nyok ’s t. e’. — minthogy nem birtok- jok, hanem a’ vélek való élés becses, csak annyira vonzák magokra figyel- mét, a’ mennyire eszközül, vagy alkal- műl szolgáltának, a’ feltét nélkül való jóra, a’ dicséretesre. Különösen pedig, azt kell tárgyúi vennie, a’ mi a’ Hőst külömböztetve billegezte, a’ mi életében kiváltképpen tündöklött, ’s mintegy kútfeje volt egyes szép tetteinek, ’s viseltt dolgainak.

§• 3*

és tiszte meg ma gyár áztatván,

A’szónokok’tisztit, a’beszédek’ tárgya’s czéllya határozza el. Amazt mivel a’ szép tulajdonok leszik ; a’beszédnek, a’ tettek’ minémúségéhez, kiterjedéséhez , termékenységéhez, s fénnyé- hez erányosan szabott, ’s reájok mértt dicséreteket kell hangzania. E’ tekéntet nélkül, vagy fösvénységbe, vagy pa- ( 7 ) zar-