Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

lemben , az indulatoknak tisztaságai ; az a- karaiban, az örök törvények’ fö uralkodását; az egész emberben, az Isteni malasztok’ tel- lyes voltát jegyzi. A’ kereszténység magasabb a’ világi bölcsességnél: több a’ külső szertartásoknál: termékenyebb a’ puszta tudománynál : gazdagabb egyes szép érzemé- nyeknél : mélyebb a’ parancsolatok hideg tellyesftésénél. A’ kereszténység az egész embert minden ö erejivel magának kiván- nya. Akarja, hogy minden késedelmesség nélkül hódúllyon értelmével megfoghatatlan titkainak; az Istent, a’ Mindent , az Embert az ö világánál nézvén. Akarja, hogy minden ö indulatainak, örömének szomorúságának, reménységének biztalanságának , sze- retetének haragjának hangzatit, az ö tanítási mérsékellyék. Akarja , hogy az erkölcsök’ örök törvénnyei, egész ki terjedésökben , az általa kijeleltt felséges tekéntetekböl tellyesi't- tessenek. — Ihol a’ kereszténységnek eredeti tiszta rajzolatja. Ihol a’ mint maga , az ö Isteni Szerzője tette volt fel annak vonásait. Ez az az Isteni kép, és hasonlatosság, mellyre mindenek alkotvák, Ez az a’ nagy

czél,

— (i8o) -