Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

- (i76) ti. Avagy tekintsenek egy kisség a’ történetekbe, csak Hazánknak történeteibe — látni fogják azokban a’ szomorú következéseknek hoszszú sorát, mellyek halommal tódúltak Hazánkra: látni fogják azt a’ sok zűrzavart, mellybe elhagyatott újainak tudatlansága miatt olly könnyen hozódott. De miképpen juthatnak a’ gyávák , erre az id- vességes megvilágosodásra, hanem ha ti Hazámnak kegyes Gazdagjai, bölcs lelki Pásztorokat, szorgalmatos Tanítókat rendelvén , segítvén , ’s gyámolítván ; gondoskodtok a’ megéllemedettek’ derék vezetéséről , a’ gyenge szíveknek helyes neveléséről? (v). Egy birtokos Föember csak illyképpen érdemelheti a’ jó Hazafinak dicsosséges nevezetét.

A’ jó Hazafi mint Atya úgy gondolkodik; hogy Hazája magzatiban feltalálja azt, a’ kitol ö benne megfosztja a’ halál;

’s

(v) Voa dem Nutzen der Landgeistlichen, mit Rücksicht auf unsere Zeiten. Allen Geistlichen, Fürsten, und Gutsherrn gewidmet. Leipzig Frag. 1795,