Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

’s midőn az ö sírhalmát szemlélvén nagy kárán bánkódik, reáborúlt édes övéiben kárának kipótoltatásán örvendezhessen. — „Ezer meg ezer alkalmatosságokba jut ember , mel- lyekben engednie , engedelmeskednie kell, ha kötelességet sérteni nem akar. Vagy minden emberi társaságot kerülnie, annak minden hasznairól , ’s gyönyörűségeiről le kell mondania ; vagy természeti szabadságainak egy részét, a’ több részeivel való bátorsá- gos, ’s csendes élésért fel kell áldoznia.” Ez az , a’ mit mindeneknek előtte szívökbe csepegtet magzatinak a’ jó hazafi: ez az, a’ mivel a'Hazának szeretetére , engedésre, engedelmességre vezeti: ez az, a’ mivel szeretteti törvénnyeit, tanítja becsülni a’ törvény’ őrizöit. — ,,Valamint mindnyájan részesülnek a’ társaság’ tagjai az egygyesülés- nek jovaiban; a’ bátorságban, a’ csendes életben, a’ bátorságos , ’% csendes élet’ örö- miben; az igasság kívánnya, hogy mindnyájan erejekból, tehetségükből, vagyon- nyokból annak fenntartására áldozzanak, és az ellenkező szembetűnő igasságtalanság.” Illy oktatás által ragadja ki okét a’ dologta— (177) —

12