Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

sokasága szemére hányatik, a’ mellyet hátra vete. Gonoszsági , mellyeket üze, ellene nehezíttik az isteni kezeket. „El végezve vagyon , hogy az emberek egyszer meg haljanak, azután pedig az ítélet.” — Rettegjetek világnak kevély Hatalmasi! kik mint a’ férget, megvetve tapodjátok embertársaitokat ; a’ halál titeket is halomba ver, ’s a’ megvettetteknek hamvai diadalmasan fognak senyvedni büszke porotokon, azután pedig az Ítélet. — Rettegjetek ti is kevély Bölcsek! kik öszvezavarván a’ törvényest a’ törvénytelennel , botor kábaságtoknak feláldozzátok a’ népek’ csendességét , ’s boldogságát ; az általatok szerencsétlenné letteknek jajgatása siettetni fogja a’ halált, a’ szegények’ barátját , hogy megfojtson titeket, az után pedig az Ítélet. — Rettegjetek igas- ságtalanok! kik polgártársaitok’ véréből gyüjtitek elhagyandó kincseiteket; még csak egy kévésé, ’s majd mások leendnek rakvák azokból, ti örökre kifosztva, azután pedig az ítélet. — Rettegjetek minden szentségnek gúnyolói ! a’ gyönyörűségeknek öléből, mel- lyekben bujálkodtok, ’s a’ mellyekért meg— (i6d) —

ye-