Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

írásbeli elő adásnak, tolinak, stílnek, igézetnek (a) neveztetik. A’ fennjáró magas stíl: a' mi szép, erős, tündöklő, felséges, az ékes szállás’ tartománnyá- ban; abba öltözködik. Értté vagyon u- gyan, hogy tiszta, ’s értelmes légyen a’ nyelv , a’ mellyen szóll; de azért még is, megvetvén a’ pórit, az alacsont, csak a’ pompásb ’s kellemesb hangú szókat keresi; a’ jeles, beható, nyomósejtések ; magas , eleven , erős gondolatok; jól hangzó, csinosan kerített mondások, periódusok ; nagy ’s fontos öszvehason- lítások , 's illesztések; merész átvitt kifejezések, trópusok; tündöklő gondolathelyzetek ; nagy, ’s terjedt bővítések az Ö ékességei.

(a) Bartheleminél az új szavak’ szerzéséről küvetkezendöképp’ beszélget az ifjú Anaeharzisz Euklideszszel : „Bár inelly „gazdag légyen is mondék — t. i. Ana- „charzisz — a’ Görög nyelv: nem sonkára mindazáltal kéntelenek voltatok

ta*

— (123) —