Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

,,példája éllyen közöttünk a’jámbor Fér- „fiúnak , a’ ki nincsen többé. Tanúllyunk „tóle igazak lenni.

„Hát szabad-e végezvén egy óhaj- „tást tennem a’ Haza’ javára ? Én akar- „nám, bogy ama’ szent Palotának kö- „zepén , melly az Igasságnak templomnál szolgál, e’ nagy Férfiúnak egy osz- „lop emeltessék. Ez közöttünk az iste- „nességnek , az együgyüségnek, a’ szép „erkölcsöknek örökös emlékjele leend* „Ez a’ néma márvány, majd szünet nél- „kül nagy haszonnal fogja bírálni az erkölcsöket, élleszteni a’ Bírák’ munka• „jit; ’s ha mi nem fogunk is lenni töb- „bé, késő onokáinknak a’ virtust hirde- ,,tendi”.

§• 24.

Minthogy pedig fennjáró tollat, Írásbeli előadást

A’ mód mellyet a’ gondolatok’ elhelyezésében , cszveszerkeztetésében, ’s szavakkal való kifejezésében tartunk;

irás— (im) —