Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

kább azt a' tsudát tsudálod, (a) bogy a* királynak ezen szavaira : ez az én teflem , az oftya Kriítusá nem változik, a9 papnak szavára pedig egyszerike ljlenné válik. Ugyan tsudálatos dolog, Hogy egy szegény barát azt végbe viheti, a" mit egy hatalmas király , a’ kinek sok katonája ’s jobbágya vagyon, ve'gbe nem vihet. Már te azt is tsudálhatod, hogy Kriítus urunk a* szegény halászoknak adta azt a’ nagy lelki hatalmat, nem (a’ gazdag uraknak, vagy királyoknak. Úgy de abból a’ következik , a’ mint te tsúfolódol, hogy a9 papoké ez első ßatus, Igen is, a’ lelki dolgokban. Azért mi nálunk a’ hatalmas fejedelmek , a’ szegény papok előtt térdre esvén, titkos vétkeiket alázatosan megváltják. Elhiszem , hogy ez a’ te szemeid előtt tsu~ dálatos illetlenség.

§. XXIV.

A Romai papoktól kclts'ón'ózott bizonyságokról,

M

inekutánna a Római Anyaszent- egyház’ papjait ollyrútűl meg- gyalázíad ; ugyan azoktól koldulsz bizonyságokat. De elhagyván azokat, méllyé- két bölts Bellarminus’ könyvében olvastál, tsak azokat szeded ki, a kikj néked vala9°

(•) P* 44».