Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

dJs — arra bérli a' magokkal sem bíró jámborokat\ Ißeniinknek kegyelméből, nem bolondok d Katlxolikusok, hogy á magok papjait tetemtó //leneknek lenni állítják.

XXXVI. De te meg nem szänöl a’ rút motskolódásoktól. A' papoknak impoßuräji- ra ’f tsahírdságaira fogod a’ negyedik száz esztendötúl fogva megesett tsudákat, a* kik azt mondják , hogy d* legtudatlanabb 9s legrofzszabb életű barát, mihelyt e' három szóts- kákat elmondja r ez az én teßem j azzal egyszeriben jjßént teremt. Tsak el nem felejtheted ezt a’ hamis vádolást, mivel igen alkalmatosnak gondolod azt, hogy a’ köz embereknél utálatossá tehesd a' mi hitünket. De ha már a’ papokat olly tsalárd medereknek állítod ; legalább a* világi értelmes Urakat, a’kinyiltabb elméjű embereket, olly eszteleneknek ne ta tsad, hogy észre nem vehetik és meg nem vethetik ezt a’ papok* álnokságát. Ha a’ negyedik század után semmi tsudát nem ismérsz ; ha azoknak a’ sok tsudáknak, mellyek attól fogva történtek , és a’ szent atyáktól is, kik bizony impoftorok nem voltak, feljegyeztettek , hitelt nem adsz; menj Budára ; nézd szent Iftván királyunknak eddig rothadástól megtartott jobb kezét: menj Prágába ; nézd a’ Nepomuki szent János* olly sok száz esztendőktől fogva ép nyelvét: menj Nápolyba ; nézd a* szent Januárius’ fejéhez tett felbuzgó vérét. De te léginÁ kább

89