Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141
ú <3ö\Hiányáról meggyőzeit es tél. Kriítus urunk a’ kenyeret maga teltének igazán nem mondhatta , ha a’ kenyér az ő szent teliévé ál* tai nem változott. $. XXII. A jegyről és jegyzett dokgrél. T e ugyan, hogy ennek a* felé* letnek erejét elmellözhessed * azt mondod, (a) hogy a' jegyettetett dolog vétetik a' jegyért. De itten a* jegy, a* külső jel, ki nem rekeszti a’ jegyeztetett do* lógnak , a’ Kriítus’ teltének valóságát. Mert Kriftusnak az oltári Szentségben elrejtett telte maga magának jele, a’ mennyiben magát a’ kereszten érettünk adta. És így mikor a’ szent oíiyát felemeljük, jelent, jük, hogy a’ Kriíius’ tefte a’ keresztfára felemeltetett. E’képen tehát a’ Kriítus* te4 íte a’ kenyér* színe alatt maga magának figurája; mert maga szenvedését és halá lát példázta. Nem de, mikor at ember’ életének jeleit adja ; akkor még meg nem hóit? Nem de az elemek jele ki nem re- keszti az életet ? Nem küiömben ámbár az oltári Szentség jele a’ Kriíius’ tcftének; mindazáltal jelen vagyon a' Kriftus’ tefte is. Mondhatták, ha ugyan mondóhák. a’ régi Zsidók azt a’ kovásztalan kenyéri F * az (•; r 43>
