Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141
84 az Egyiptomi szorongatás’ nyomorúságos kenyerek’ emlékeztető jegyének; de ezt az új teíiamentomi kenyérről senki sem mondhatja. Azomban az említett szókat is tsak a' Rabbinusok költötték ; a’ kiknek bizonyságával nem igen gondolunk. Elég az, hogy azokat az evangyelisták sohol sem említették ; mert ezek az oltári Szentség' rendelését illyen szókkal jelentik : Ez az én teflon. Nints ezekben puszta jel , nints üres figura. Megmarad azoknak bc- tő szerént való igazsága. Soha azokat Kriítus más értelemben nem magyarázta. Soha a’ maga telte’ jelének nem mondotta. Soha a’ szent írás azt petsétnek nem híja- Még is te azokat a’ Rabinusok* figurájára búzod , hogy lehetetlen azokat másképen érteni , mint á* mint értik azokat a' reformátusok. Ha te a' Rabinusoktól költsönözöl bizony, ságot; mi a’ régi bölts atyákkal az evangyelisták’ bizonysági mellett maradunk — Ezekből tudjuk , hogy az a’ telt vagyon ottan jelen, a’ melly mi érettünk adatott; az a’ vér, melly mi érettünk ki öntetett. Tudjuk pedig , hogy nem a’ Kriítus’teltének képe adatott; nem az ő vérének petsét- íe öntetett ki mi érettünk, hanem az ő valóságos teíie és vére. Tudjuk , hogy világosabb szókkal az ö valóságos jelenlétét nem is adhatta volna elonkbe ; an- nakokáért az illyen világosságban homályt nem keresünk. Tudjuk azt is, hogy a’jegy a’
