Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

*»

Ql mit kenyérnek látunk , a’ Kriftus* szenté •égés teile. A* kiben illyen hit vagyon az eszi hasznosan a’ Kriftus’ teltét. Leik; eledel ez ; mert nem a* télinek táplálására, hanem a’ léleknek vigasztalására való. Azért tsak a’ tefti étel nem használ; ha a’ lelki étel nints együtt véle. Éhez a’ lelki ételhez ha hittel nem járulsz; jóllehet vészed a’ Kriftus’ valóságos teltét, mindazonáltal annak hasznát nem érzed. Ha pedig a’ Kriftus’ teftét lelkiképen és hit által vészed ; ez a’ lelki étel lelki maiasz- tokkal táplálni fogja lelkedet. Ezek után megint a* józan okosságot, megint az érzékenységet emlegeted. De ámbár ez a* tsudáiatos változás az ember' elméjének erejét feljül haladja ; mindazonáltal a’ józan okoskodással nem ellenkezik. Mert ha az lilén valamit semmiből teremthet , azt mássá is változtathatja. Ha az emberi okoskodást tészük hitünk’ regulájának; sok hitbeli ágazatokat kell tagadnunk. — Ha hiszed , mikor Kriftus mondja : Én va- spiok az ifltn* Fia; miért nem hiszed, mikor mondja: Ez az én ttßem ? Mind a* két igazság az emberi elmének tehetségét feljül haladja. Ezt feleljük tehát néked , mikor a* szent írásból bizonyságot kívánsz, (a) tntllycl •' Tranuubftantlinónak fiúd a tu{•) 9» 41