Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

jelét, adandja. Azért látszatott az ke* meny beszédnek; azért sokan elhagyták ötét , hogy a’ maga teíle't bizonyai és valóságosan ételnek nevezte, és annak été* lére őket kárhozat alatt kötelezte. Ha tsak figurát értett volna; a’ Kafarnaiták arra seinmiképen nem irtóztak volna. A* telten tehát a’ Kriítus* valóságos teltét értették ; de abban hibáztak, hogy annak módját darabosan vették; mintha az Ö húsát darabra kellett volna felkontzolni.

XXXII. Igaz , hogy te távúi vagy a* Kafarnaiták’ tévelygésektől; mivel azok nem a' Kriítus’ valóságos telte* vételéről * hanem annak módjáról kételkedtek. Te pedig á’ Kriítus’ valóságos teltének jelenlétét nem hiszed; hanem az ételnek és italnak hasonlatosságában a* Kriltusban való hitet érted. És ezt a9 bal vélekedésedet Kriítilsnak ama’ szavaival erősíted: (a) Lélek az t a] tnelly eleveuít: a* $tjl nem hasznát semmit. Úgy vagyon a’ dolog. A* telt nem használ oily módon, a’ mint a* Kafarnaiták értették , feldarabolva, a’ mint a’ mészárszékben árúltatik: a’ telt nem használ semmit, magánossan véve. De járuljon a’ lélek a’ telthez, majd nagyon használ. Hidjük , hogy azt a’ teltet vészük, a’ mellybcn Kriítus e’ földön járt. Ez a’ hit elevenít és üdvözít; ha hiszük, hogy F a’

8i

(a) lom. 6. 63.

4