Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

Kerl pi; akkor dr valamit az érzékenyéé* gek’ bizonysága; de nem a’ menyesekről és lelkiekről, mellyeket az Iíten megjelentett. Az Iíten’ szava ellen az érzékenységek ’ bizonyságával élni, nem böltseség ^ hanem út vesztó téve ygés. Az érzékenységek bizonytalan bizonyságok után a' józan okosságnak oktalanságával akarsz megint viaskodni, meg nem foghatván, hogy az oflyának btltó v dósága hússá változzon t még is annak külső színe, szaga, íze megmérné9 jón. Jól mondod, hogy itten az Ifteni tatomhoz folyamodunk ; de, hogy te ezt meg nem értheted, arról nem tehetünk. Értheted é, miként járhatott Kriílus urunk a1 víz' hátán száraz lábbal ? (a) Értheted é, miként úszott a’ vízben a’ nehéz vas ? (b) Értheted é, miként égett a’víz száraz fa módjára? (c) Értheted é, miként lehetett, hogy a' nagy lánggal égő tűz a’ haj száiat meg nem perscite ? (d) Ezeket és más e'féie dolgokat nem értheted, nem hihe<ed; ha a' természeti okoskodást követed.’ Azt kell tehát felelned mind ezeknek okára, mind az oítyának Kriílus’tes. tévé változására, és a’ külső színek’ megmaradására , a’ mit ottan tsúfolva emlegetsz , hogy az Iflen azt meg tselekedheti, #’ mi lehetetlennek tetszik mi előttünk.

E a $, XXVI.

«7