Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141
tzoUatik a halhatatlan és immár szenvedhetett len teß, mikor a kenyér színe eltör étik; hanem épen megmarad a kenyér színének minden részeiben. Meg sem emésztetik , hogy felfele vetődnék ; hanem miképen az ember újának külső rtszet\kéjében jelen lévén d lénk, ha valaki azt az izetskét elmetszi , sem el nem romlik % sem hátra nem mász d lélek , hogy kétszeres légyen a' más ízben , hanem fsak megszűnik az elmetszett ízben lenni. Azonképen d Kriflus' teße fsak addig vagyon d kenyér színe alatt, míg d külső jelek derékképen el nem változnak, Azután megszűnik ott Unni, ide s tova mozdulás nélkül. Mtképtn , mondám , hogy á lélek megszűnik az elmetszett részben. Az is gorombaság , d mit némelly paraszt kálvinisták rebesgetnek , hogy ez ideig elkölt válna d Kristas' teße, ka olly nagy lett válna is , mint d Fáira. Mert egy az, hegy d Kriftus' teße meg nem emésztetik , mint a teßi eledel. Más az , hogy d me/ly ljlen öt ezer embert megelé• f ítvén y kosár morsalékot marasztalt az öt enyeretskébil; és d pusztában úgy tnegelégí- tttte , d kik keveset szedtek a' manna ban, mint d kik sokat gyűjtöttek: végezetre, a' ki az özvegy aszsxony lisztté és olajotskáját fogyatkozásaikul megtartotta, könnyen az Urunk szent tejlét épen megtarthafja. Hát ezeket a' tsu- dálato* tselekedeteket a ‘józan okosságnak rámájára húzhatod.é ? miért kívánod tehát az Oltári Szentségnek titkát a’ te tompa elméd' természeti gondolatára bízni l Hogy fog* *9
