Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

12,6

valóságosan az én teltem, Úgy-é? világosabban? Tehát nem azt jelentik-é ezek az igék, a’ mit amazok ? Tehát igazán az ö telte; nem valóságosan az ö telte-é ? Ha igazán a’ te pénzed , melly a’ ládádban vagyon; nem valóságosan a’ te pénzed-é? Mi szüksér hozzá adnod : az én valóságos pénzem az v n valóságos ládámban vagyon ? Nem de, ha én mondom: ez az én kezem : ez az én melyem ; ha hozzá nem teszem is : ez valóságosan az én kezem, valóságosan az én melyem ; minden okos ember értheti, hogy ez valóságosan az én kezem, azén melyem ? Miért kívánjátok tehát Kristustól ezt a' hijában való szót ? Mondja Ö szent Jánosnak 10. r, 30. v. Ego et parer unum sumus. Én és az atya egy vagyunk. De nem mondja: realiter unum sumus, valóságosan egy vagyunk. Még is , hogy valóságosan egy, világosan érthetjük ezen szavaiból.

És valóban mi haszna tette volna Kris- tus hozzá ezen szót: realiter, valóságosan ? Nem de sokkal világosabban bizonyította valóságos jelenlétét az oltári Szentségben, midőn mondotta: Ez az én tcjiem , melly Ű érettetek adattatik , fuod pro vobis tradetur. 1. Cor. 11. Mert minémü telt adat- tatott mi érettünk ? Nem de a’ Kriítusnak igaz és valóságos telte ? miképen adatott ? nem de igazán és valóságosan ? Igazán tehát és valóságosan jelen vagyon a’ Kris-