Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

IO*

hatták volna; a’ tévelygésért el nem kár. hoznak, ha más bűneikkel magokat einem vesztik. És mivel az igaz Anyaszentegy- házon kivúl az illyeneknek nintsenek ol- lyan eszközeik, mellyekkcl bűneik* botsá- uatját nyerhessék , nehezebb az ollyanok- nak üdvözűlri , a* kik az igaz hitnek eszközeivel és szentségivel nem élhetnek. — A* kiknek pedig módjok van az igazság’ keresésére , és ezt a* módot elmulatják ; az igaz hitről szívekbe tsepegetett indulatot megfojtják ; a* testi és világi gyönyörűségekben elmerülvén a* mennyei gondolatokra elméjeket nem fordítják ; lelkek’ üdvösségét tsak szerentsére, tsak szüleiekre, mesterekre bízzák ; jóllehet ha világi dolgokban járó perek vóina , másokra soha dgy nem támaszkodnának, hogy magok is dolgokhoz nem látnának ; ezek , mondám, a kik *z igazsággal nem gondolván , mások után akarják lelkeket veszteni , az örök kárhozatra érdemesek,

XLI. Melly szoros számot fogsz te az Iftennek adni, melly kemény büntete'sre kárhoztattni, a’ kinek olly sok módod volt az igazság* keresésére ; még is ezeket az üdvösségei alkalmatosságokat elmulattad; *Öt még felebarátidat is sok tsalárdságid- dal eltsábítottad , és az üdvösség* útjáról eltsaltad , még időd vagyon, gondold meg ; mert nem bőrödben, hanem telkedben jár a’ dolog. Te a* Kómái papságnak emberte-