Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

teiemégét vádolod, hogy a megátalko­dott tévelygőket örök kárhozattal fenyege­ti. Nem nagyobb embertclenség-é, hogy te minket minnyájunkat bálványosoknak , es azért örök kárhozatra méltóknak ítélsz ? Mondjuk, írjuk, kiáltjuk, hogy mi nem a' kenyeret, hanem a' kenyér’ színe alatt elrejtett Kriítuft imádjuk ; még is kenyér- imádással, bálváuyozással motskoltatunk. Tudod, hogy hiszük a’ Transsubftantiá- tiót, a’kenyérnek Kriítus’testévé való vák tozását; még is reánk mered fogni, hogy a’ puszta kényért imádjuk? De szükséges volt illy ellenkező dolgot reánk kenni, hogy illy módon az egyQgyÚ népet a' katolikusoktól könnyebben lehessen elide­geníteni. Nevetésre méltó dolog, a’ mit te az okosabb Romano-katolikusokról köl- tesz , hogy nagyon nevetik a’ mi papjain­kat , midón a’ reformátusokat kárhoztat­ják : (a) mivel valamit d* reformátusok hisz- nek , ok is azokat mind egy szálig hiszik. — Nem okosabb, hanem legbolondabb kato­likusok volnának ezek, a’kik ezeket mon­danák. Mert, hogy egyről szóljak , hi­szik a* reformátusok, hogy az Úr vatsorá- ja tsak jele,, petsétje, figurája a’ Kriftu*’ teltének; hiszik-é ezt a’ katolikusok? Hi­szik ugyan mind amazok, mind imezek d* hiszek egy Jßtnt. De mivel azt semmi eret­(*) ftidem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom