Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090
NEGYEDIK REGGEL
48 kozhatik igazán, mert csak imádságos könyveket olvas, és imádság formákat mond, holott a’ protestáns is mint közönségesen történik, vagy épen nem, vagy szinte a’ képen imádkozik, mint a’ catholicus. tana meg-; mit ő mint gyermekeinek szükségeit ismeró és.szivén viselő Anya, Helferich ur tanácsára semmi esetre nem teend. Mi pedig a’ Mi Atyánk, és Üdvözlégy untató ismétlését illeti, csodálni lehet, hogy a’ hajnal és alkonyat szünet nélküli egymást váltását is meg nem unta még Helferich ur, vágj7 a’ miudennapi ebéd vacsorát nem akarja elreformálni. Avagy nem csupa ismétlésektől áll c’a’ természet és az embernek egész élete? És nem tudja e Helferich nr, hogy az ember csak ismételt elszakaszkodás által szakíthatja el magát a’ világ gondjaitól annyira, mennyire szükséges a’ léleknek, hogy az igazság, és szellemnek országába fölemelkedhessek? Nem botlottá’ Bibliában a’ keresztjáró héti evangeliom példabeszédére ? nem Jézusnak példájára, ki egész éjjeleket, sót negyven napot egy húzómban, aligha ugyan azon egy imádság ismétlése nélkül, töltött böjtölésben és imádságban ? Nem Máté 26-ik r. 44 versére: ,,et oravit tertio eundem sermonem dicen s.“ A’ catholicusok ezt mind olvasták a’ nem eredeti nyelvű bibliában, és azért azt hiszik, hogy mennyei Mesterük példáját jámbor együgyüségükben követni annál tanácsosabb, minél veszedelmesebb a’ Bibliát eredeti nyelvekben olvasni, és azokból magyarázni. Ki azonban már a’ ,,Mi Atyánkat“ is hosszalja, (és még is hosszabbhoz szegődik) az aligha a’ háromszori szent szent szentet is nem fogja az Angyaloknak vétkiil tulajdonítani! mi ellen jobb orvosságot nem tudunk ajánlani, mint a’Kyrie és Christe eleyson-nak (uram irga Imazz) többszöri ismétlését, mielőtt imádsághoz kezdene. Ezt bízvást elmondhatja többször is egymásután, és igen igen sajnos volna, ha hamarjában megsokallaná, mielőtt még az unalmassághoz megszokott volna. Vagy ha ez nem tetszenék, egy protestánsnak példáját’ is ajánlhatnék, ki az emberi szivet jobban ismerte, mint Helferich úr Ennek neve Lavater, ki a’ hitről irt versezetében a’ többi között igy szólt: Mint vivott, mint sirt, sóhajtott Jákob , mint imádkozott, Mig az Ur szivét megejtve Áldást tőle nem kapott: Mint epedt, fogyott ki lelke Mig lön Israel neve ; — Mig az Urnák jobbja állap Istenen erőt vére!
