Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
369 Evangeliom sz. János 6, 56—59. Az időben mondá Jézus a zsidók seregének : Az én testem bizonnyal étel, és az én vérem bizonnyal ital a). A ki eszi az én testemet , és iszsza az én véremet, én bennem lakik, és én ö benne b). A mint engem elküldött az élő atya, én is élek az atyáért: és a ki eszen engem, ö is él én érettem c). Ez a kenyér, melly az égből szállott alá. Nem úgy a mint a ti atyáitok ették a mannát, és meghaltak. A ki e kenyeret eszi, örökké él d). Az evangeliomnak értelmezése. a) Nem volt-e az Üdvözítőnek szándoka lelki ételt és italt nyújtani tanitványinak, a midőn az utolsó vacsorán testét és vérét adá nekik a kenyérnek és bornak szine alatt? Mert nem mondá-e nekik.* Vegyétek és egyétek; és ismét: Igyatok belőle mindnyájan? Nem volt-e tehát Jézusnak teste és vére igaz eledelül és igaz italul számukra rendelve? E kegyes szán- dokát, melly szerint magát az embereknek ételül s italúl vala adandó, maga Jézus erösíté a zsidók előtt bizonyos napon, midőn velők az Oltári szentségnek leendő alapításáról szólott. Mert a mint ezek jövendölésének igazságán kételkedtek, és álmélkodva szólották egymás közt: Mi módon adhatja ez nekünk az ő testét ételre? igy felelt nekik: Bizony bizony mondom nektek, — az én testem bizonnyal étel, és az én vérem bizonnyal ita 1, az az, ne kételkedjetek szavaimnak igazsága felöl, midőn mondom, hogy magamat az embereknek eledelül szándékozom nyújtani, mert bizlositlak benneteket, miszerint testemet azoknak valóban ételül, és véremet italul szántam. Kétségtelen azonban, hogy Jézus e szókat nem testi és csupa természetes ételről, melly az ember testét külsőleg táplálja, kívánta értetni, hanem szellemiről, melly lelkileg tápláljon bennünket az örök életre. Azért a II. Kötet. 24
