Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
370 durva zsidóknak is homályos és érthetlenneknek tetszettek Üdvözítőnk szavai, mert azoknak valódi értelmét föl nem fogták. Azonban Jézus e szó állal bizonynyal, elégségesen kijelenté, hogy az, miről szól, nem üres képe valamelly éteknek, hanem hogy valóságos testét és vérét akarja adni lelki táplálatunkra, miként megerősítse lelkeinket, s megnyerje számunkra az örök életet. Erkölcsi emlékeztetés. Milly határtalan kegyességet tanúsított teremtményei iránt az Istenember, minthogy testét és vérét méltóztatott nekik ételül és italul nyújtani! Milly nagy volt az emberek iránt viseltetett szeretete! — Egészen nekünk ajándékozza magát e legméllóságosabb szentségben, olly csodaszerüen eledelünkké lévén. Ne ajándékozzuk-e ennélfogva mi is egészen neki magunkat? Ne szenteljük-e testünket s lékünkét egészen minden tehetségeivel együtt az ö tiszteletére ? Ne viszonozzuk-e irántunk tanúsított határtalan szeretetét égő viszonszeretettel, ne ismerjük-e el fiúi hálával atyai kegyességét, ne tegyünk-e kedvéért mindent szívesen, a mit tőlünk kíván? b) Ismert dolog, hogy a természetes élek e- mésztés által az evő emberrel belsőleg egyesül. Annak tápláló részei vérré válnak, s legczélszerüebben táplálják az embernek testét. Ezen tekintetből a testi étek va- lódilag az emberben marad, sőt meg is változik testében, mert az emésztés után ugyanannak egy részévé alakul. Hasonlóképen ama lelki eledelről, mellyet hívőinek adandó vala, mondja Jézus, hogy bennök fog maradni, minthogy őket lelkiképen táplálni és a jóban erősíteni fogja. Mivel azonban ezen étel, mint a természeti, nem változhatik meg az emberben, hanem a hivő, ki azt magához veszi, változik meg abban lelkiképen, és az Istenemberrel, ki maga ezen étel, malaszt által egyesül: azért tévé hozzá Jézus, hogy az, ki ezen ételt eszi, ö benne fog maradni, s igy a legbennsöbb barátság
