Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

367 6) Emlékmondatok. A ki gonoszát cselekszik, gyűlöli a világosságot. — Ha jó a cselekedet, az egész világ láthatja. — A gonosznak eltitkolása soha se kár­mentesít bennünket. 7) Fohász az Istenhez. Mindentudó Isten! en­gedd lelkem belsejéből éreznem azon igazságot, hogy te minden helyen jelenvagy, és misem marad rejtett sze­meid előtt, bármit cselekesznek titokban a gonoszak. Mit használna nekem a gonosz cselekvénynek eltitkolá­sa? Nem kellene-e büntetésedtől épen úgy rettegnem, mintha azt nyilván cselekedtem volna? Add inkább, hogy mindenkor azt cselekedjem, mi szégyenemre nem válik, s hogy jó cselekedeteim által téged tiszteljelek, feleba­rátomnak pedig épületére legyek. — Szemem előtt fo­rogjon mindenha, hogy te Uram minden helyen tanúja vagy tényeimnek, hogy legkisebb szóm se kerüli el fü­leid éles hallását : miként a bűntől magamat megőrizzem. Úr napján. Ezen ünnepnek rövid története. Az anyaszentegyház mai nap a legméltóságosabb Oltári szentség rendelésének emlékét ünnepli. Jézus Krisztus l. i. kínszenvedése előtti napon, midőn tanitvá- nyival az utolsó vacsorát évé, a kenyeret és bort min­denható szavával igaz testévé és vérévé változtatá, és átnyújtá tanitványinak azon parancsolattal, hogy kín- szenvedésének szünetlen emlékezetére a kenyeret és bort ők is testévé és vérévé változtassák, és a hívők­nek lelki eledelül átnyújtsák. E magasztos szentségnek rendelése áljai legvilágosabb tanúját adá Üdvözítőnk ha­tártalan szeretetének, minthogy kínos halála által nem­csak az örök kárhozattól kívánt megmenteni; hanem kínszenvedésének és halálának örök emlékét is hagyni; továbbá szemmel látható föltámadása után láthatlan és

Next

/
Oldalképek
Tartalom