Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
157 7) Fohász az Istenhez. Örök, igaz Isten! ki megalázod a kevélyeket, az alázatosaknak pedig malasz- lot adsz; ments meg a hiúság és kevélység minden ger- jedelmétöl, hogy gyengébb tehetségei végett egyiket se vessem meg, avagy ócsároljam tanulólársaim közöl. Engedd, hogy mindenha megemlékezzem, miszerint lelki tehetségeimet csupán kegyelmedből bírom, hogy azok a te ajándokid; s hogy azokat tőled soha meg nem érdemlém. Eredeti elmésség s jobb észtehetség soha szivemet mások fölé ne emelje, minthogy alapos előnyt nem adnak fölötlök. Tégy inkább hathatós segélyed által alkalmassá , hogy azokat igaz hasznomra fordítsam, s tölts el olly alázattal, hogy minden bennem található jóért neked szivszerinli hálát rebegjek. Mi egyéb állapotom, szerencsém s mindenem? meg nem érdemlett ajándok. Ments meg oh Isten! kitől van mindenem? kevélység s negédtöl. II. Rovat. I. Tartalom./farizeusról, ki jó cselekedeteivel kérkedett, s nem nyert ^Istentől igazolást, Példabeszéd lés a publikánusról, ki Istentől bűneinek bocsánatját az imádkozó 'kérte, s igazolást nyert. II. Erkölcs tanitmány. Soka se dicsérjük ön magunkat jó cselekedeteink végett. Átmenet az erkölcstanitmányra. Miért volt a jó Istennek annyira ellenére a farizeusnak imádsága? Nemde mivel jó cselekedeteiért ön magát kevélyen dicsérte, embertársát pedig lenézte ? Nem vesz- tenök-e el mi is Istennek tetszését, ha ön magunkat a ke- vély farizeusként jó cselekedeteinkért dicsérnök? Kö- vessük-e tehát ebben valaha példáját? Az erkölcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Váljon dicsekhetnék-e a tanuló szép írásával, ha irás közben mestere vezette volna kezét?
