Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

156

tehetségeiben és természeti adományiban elbízza magát, s milly könnyen megtehetné, hogy ezek épen semmi vagy igen csekély hasznára lennének? A kevély nagyravá- gyása által minden isteni jótéteményekre érdemetlenné teszi magát. Miként fog tehát elmetehetségeiben dicsek- hetni, ha azok nem használ, hanem kárát eszköszlendik? — Okos emberek, sőt magok a gyermekek is balgának tartják azt, ki érdemet helyhezlet abban, minek épen semmi becse nincs. Méltán megvetik azt, ki másokat méltatlanul megvet. Mi egyéb haszna van tehát a büszkének nagyra- vágyásából, mint Isten részéről kegyvesztés s áldásinak megvonása, az emberek részéről pedig megvetés és meg- utálás ?

4) S z e n t i r a t i szöveg. Méltán mondja tehát az Üdvözítő: Aki magát fölmagasztalja, meg- alázíatik. Luk. 18, 14. És Sirák fia: Minden bűnnek kezdete a kévéiység a kiben az leend megtelik átokkal, és elveszti őtet'végtére. Sirákf. 1015. E végből adta hajdan a haldokló Tóbiás is fiának ime fontos tanítást: Fiam! a kevélységet soha elmédben, vagy beszédedben uralkodni ne hagyjad, mert abból vett eredetet minden veszedelem. Tob. 4, 14.

5) Példa. A kérkedi büszkeségnek szerencsétlen következményeit legnagyobb kárával tapasztalta Heródes Agrippa király. Ez, a mint egykor az itélöszéket körül- állt néphez igen dagályos beszédet tartott, s a fölötte nyilvánított hangos tetszésen szokatlanul örvendett, egy láthatlan hatalomtól úgy megbüntettetett, hogy tüstént a földre rogyott, és kevés idő múlva nyomorult halállal múlt ki. Ap. cs. 12, 22. 23.

6) Emlékmondatok. A romlást kevélység előzi meg. — A felfuvalkodás soha sem szül jót- — Kitse vess meg, mert jobb lehet náladnál. — A jó észtehetség kitse tesz tökéletessé. — Többet ér a jó szív , mint a tanult fő.