Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
359 Az erkölcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Örömnek nevezhetnők-e okosan azt, mellyet valaki tulajdon szerencsétlenségéből, avagy kárából vonna ? Nem vetkezne-e le illy ember minden emberi érzetet, és eszméletet? — Még esztelenebb volna az, ki azért örvendene, hogy bűnt követelt el, s ez által lelkét kárba ejtette. Miután t. i. a lélek sokkal nemesebb a testnél, a szerencsétlenség is, mellyet vétek által szenved, sokkal nagyobb és fontosabb minden anyagi kárnál. 2] Kár. Valamelly gonosz cselekvénynek sikerültén örvendeni mit jelent egyebet, mint gyönyörködni az Isten megbántásán? De nem legnagyobb vakmeröség-e ez? Nem érdemli-e meg az Istennek illy ellensége, hogy öt e hatalmas Úr rettenetesen megbüntesse, s hogy gonosz öröméért tulajdon kárára bűnhődni engedje? Ezt az Isten már számtalanszor meglelte, mi által tanúsitá, hogy nem engedi magát csűfoltatni. Mit eszközölhet továbbá az illy vétkes terv sikerültén nyilvánított öröm mások előtt, mint megutálásál a vétkesnek? Mert nem nyilvánilja-e ez által gonosz jellemét és romlott szivét? Nem jelenii-e ön maga, miszerint olly dologban vétkes, mellyért magát szégyenlenie kellene? Nem mulat-e saját szégyene iránt érzéketlenséget, és büntetésre méltó könyelmüséget olly dologban, mellynek reá nézve legfontosabb következményei lehelnek? Nem fogja-e őt mindén okos ember szemtelensége miatt megvetni? De legnagyobb kára az elkövetett pajkosságán örvendező gyermeknek az, hogy illyetén a gonoszban megkeményedik, s hogy szemérem, és lélekismeretfurdalás nélkül még a terhesebb vétkek elkövetésére is képesíti magát. Mert míg az öntudat valamelly elkövetett vétek után éber az emberben, miatta fölhányásokat tesz, s öt félelemmel és bánattal tölti el, addig még alaposan vár
