Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
346 maga menekszik futással, nehogy életét veszélyeztesse. Mi következhetik erre más, minthogy a farkas dühösen megtámadja a nyájat, s rablás és gyilkolás által legnagyobb kárt okoz benne? d) Minthogy itt Jézus a farizeusokhoz erkölcsi értelemben szól, mikor pásztori tisztjéről és juhairól beszél: e juhok által nem ért mást, mint az embereket, kiket az igaz hitre vézérlett, s a kik benne, mint igaz Messiásban hittek. Mert nem volt-e Jézus mint Isten, Ura minden embereknek? Nem ismerte-e mindentudásánál fogva tökéletesen őket s minden fogyatkozásaikat? Nem bánt-e emberisége szerint velők úgy, mint szeretett ta- nitómesterök? Nem ismerték-e tehát ezen emberek is őt úgy, mint a juhok ismerik pásztorukat? E hívek tehát valóságosan az Üdvözítőéi voltak, következőleg ö nem volt béres, hanem igaz pásztor. De legnagyobb szeretettel is gondoskodott felölök, következéskép jó pásztor is volt. Minélfogva minden igazsággal mondhatá:„Én vagyok a jó pásztor, és ismerem az én ju- haimat, és ismernek engem juhaim. Hogy híveinek e pontos és egész lelki állapotjok, s szivök bensösége szerinti ismeretét jelentősben kifejezze, azon ismerettel hasonlítja össze, mellyel a mennyei atya őt, sö viszont mennyei atyját ismeri. Azért mondja: A mint az atya engem ismer, én is ismerem az atyát, az az, épen úgy ismerem lelki juhaimat, mint mennyei atyámat ismerem, és a mint ő engemet ismer. A nagy gondoskodást pedig, mellyel örök üdvükről aggódott, s az irántok viseltetett tevékeny szeretetet, mellynélfogva többre becsülte őket, mint tulajdon éleiét, e szavak által bizonyító: Én lelke met leteszem az én juhaimért: az az, kész vagyok híveimért meghalni. Erkölcsi emlék ez tét és. Milly nagy a mi Üdvözítőnk kegyessége, mellyel saját vallomása szerint, értünk, kik juhai vagyunk, őrködik és gondoskodik, mellyel fogyatkozásainkon atyailag segít, mellyel végre
