Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

mondom: nézd hányszor áldoztad föl te azt az üdvözséget, hányszor áldozod föl azt minden nap egy híjában való haszonnak, egy világi, sót olly utálatos gyönyörűségnek, és onnan hozd ki gyalázatodra azt a’szomorú következést, hogy valamennyi javak közűi a’legelső, a'legföljebb való jó , valamennyi javak közűi legna- gyobban megvettetett légyen. Mert ha te azt hötsűlöd , nem mondom a mennyire megérdemli, mivel az minden mi értelmünk fölött vagyon, és egyedül az Isten tudhatja annak egész értékét; hanem legalább a’ mennyire le- « hét és köll azt bötsűlnöd ; miért felejtkezel meg tehát arról, miért teszed ki azt, miért mondasz ellene annak olly könnyen? Honnan .jön az, hogy mindent megadván a’ világnak, mindent megtévén a' múlandó dolgokért, semmit sem teszel te ezért: hogy te tsak nem soha sem a- hnrsz hallani a’ felól beszélni ; hogy te félsz a- íoktól, kiknek a’ buzgóság bésúgja, hogy e- ]ódbe tegyék annak következésit, és vigyenek reá’ téged , hogy gondolkozzál arról ; hogy mind a keresztényi gyakorlások, az imádság, az örök igazságokról való elmélkedés, isten igéjének serény halgatása, jó könyveknek olvasása, Szentségekkel való élés, az üdvözségnek olly szükséges módjai, mind ezek fárasztanak téged, unalmat szereznek néked, útálásra hoz- • nak téged? Ah! kedves Halgatóim , melly ellenkezés azon körnvűlmetéltetett Isten között ’s mi köztünk, és ugyan abban melly vakság ’« melly fölfordúlás vagyon részünkről? ö ditsö- segének s szebb hivatalának tartja üdvözíteni minket, mi pedig játéknak állítjuk elveszteni magunkat. Többet használt tehát néki Üdvözítőnek lenni, mintsem nékünk üdvözűlni? Ha <Ö Üdvözítő , használ-é az néki, ha pedig mi