Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d
( 8* ) A' mi több ; mikor én mondom , hogy a mi jó tselekedetinknek bűnnek állapotában semmi érdemek nintsen az Isten előtt, az én gondolatom nem az , hogy a’ bűnnek állapotja egy átaljában haszontalanokká teszi azokat Isten előtt az üdvözségre, Isten ne adja, hogy én abban az érzeményben legyek, tudom jól minő e felől a' Tridentomi Gyülekezetnek tanítása , és mire tanít minket az egész Theolo- gyia: bőjtölni, imádkozni, alainísnálkodni, sanyargatni a’ testét midőn az ember a’ bűn által elválasztva vagyon az Istentől, ezek nem tsak jóságos, hanem természeten fölül való ’s isteni rendű tselekedetek, mellyek elkészítik a’ bűnöst a’ megtérésre, és módul szolgálnak néki az Istenhez való visszatérésre: fii tudja , ha talán megtér, és megkegyelmez az Isten ? (A) Ki tudja, ha nem fog-é megindulni az Isten mind azon a’ mit ti tselekesztek , és ha mind az, a’ mit ti tselekesztek, nem fogja-é ösztönözni ötét arra , hogy irgalmassággal legyen hozzátok ? Mind azoknak a' tselekedeteknek vagyon tehát néminemű erejek arra , hogy meg- békültessenek bennünket az Istennel, és ha az Isten észreveszi Theofílaktus, nem halgatja meg a’ bűnösöket annyira szintén, hogy tsudákat tegyen ö velek , azokhoz a’ vakon Születettnek szavaihoz képest: Tudjuk pedig, hogy a bűnösöket. az Isten meg nem halgatja , (B) meg- köll mindazállal engednünk , úgymond azon bölts Magyarázó, hogy a’ bűnösök sok könyörgések s fogadások után nyernek minden nap malasztnak ségítségit, mellyek megtérítik végtére őket, és raíveiik ő bennek azokat az er- koltsöknek s életnek változásit, mel/yeket mi (Aj Jonae. 3. 9. (B) Joan. 9.31.
